A fényképezés már egészen kisgyerekkorom óta körülvett, mert volt fényképezőgépünk, ami a hatvanas évek elején még ritkaságszámba ment. És volt otthon fotólaborunk, évente kétszer a konyhát átalakítottuk fotólaborrá és én csodálkozva néztem, ahogy édesapám hangosan számolva levilágítja a képeket, édesanyám meg a hívóban lötyögtetve várja a képek megjelenését.

Első saját fényképezőgépemet gimnazista koromban kaptam, és azonnal diázni kezdtem.
Tetszett a vetített képek élményt adó mérete, és a vetítés családi, közösségi élménye. Az évek teltek, a gépek cserélődtek, ahogy a technika változott. Igyekeztem jó képeket készíteni, de nem voltak komoly ambícióim a fényképezéssel. Sok évig csak családi nyaralási, utazási képeket készítettem, úgy tekintettem a fényképezésre, mint egy képekkel írt naplóra. A múltunk és a képekben rögzített érzelmek megőrzése a fényképeken ma is fontos nekem.

A változás közel tizenöt éve jött el, a 3D tévék nagy felfutásakor egy barátom hívta fel a figyelmemet a sztereó fotózásra és ez az újdonság beszippantott. Szerencsém volt, mert az első próbálkozások némelyike igencsak jól sikerült, a fotók sokkal látványosabbak voltak 3D tévén, mint a filmek, amire ezeket eredetileg kitalálták. Azóta is elsősorban ez érdekel, sztereó képeket készítek, elsősorban épített környezetben, hiszen a tér bemutatása itt a leglátványosabb. Lehet az a tér egy utcarészlet, egy templom belső, egy kupola, vagy lépcsőház, mindig azt keresem, ahol a sztereó kép térbeli mélysége igazán látványos. De kisebb számban készítek tájképeket, tárgy fotókat és makrókat is. A sztereó képhez mindig legalább két képet kell készíteni kis eltéréssel, erre mozdulatlan téma esetén egy gép elegendő, készülhetnek a képek egymás után is. Mozgó téma esetén két gépet viszek magammal, egy átalakított monopodra szerelve távirányítóval használom őket. A két képet aztán otthon számítógépen egyesítem egy sztereó képpé. Az utóbbi években szívesen tartok előadásokat sztereó fotók bemutatásával. Ilyenkor a szükséges technikát, 3D tévéket, szemüvegeket én biztosítom.

Fotós életem 1957-ben Moszkvában egy Szmena-8 gép vásárlásával kezdődött, majd hallgatóként, a Budapesti Műszaki Egyetem fotóklubjában folytatódott. 1962-ben nyertem el első fotós díjamat egy felsőoktatási szalonon „Országúton” c. képemmel (bírálók: Németh József, Bence Pál, Réti Pál). Pécsre kerülve, munkába állásom (DÉDÁSZ) után csak családi és utazási fotózásra maradt időm.

Volt egy kitérőm az amatőrfilmezés területére: a 70-es évek elején számos díjat nyertem kisfilmjeimmel (Dél-dunántúli Amatőr-film Szemlék, Országos Amatőr-film Szemle, a TV Pergő képek pályázata, Utazási-film Fesztivál).

Egyetemi állásba (PTE) kerülve a tudományos munka dominált (Szent-Györgyi Albert díj, Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje) - ismét csak a kedvtelési fotózásra jutott idő.

Ezután következett be a „visszatérés”. 2013-ben léptem be a Mecseki Fotóklubba, azóta foglalkozom ismét intenzíven „régi szerelmemmel”, a fotózással. Az „újraindulás: 2014-ben, a MAFOSZ Szalonon kiállított képemmel történt, majd az Utazási Pályázaton mono kategóriában egy második helyet szereztem, és megtörtént az első nemzetközi FIAP elfogadásom is. Kedves témáim a táj, a természet, a világ szépségei, a sport, az épületfényképezés. Mentorom Tillai Ernő MFIAP fotóművész, akinek könyveiből, szakcikkeiből, elemzéseiből sokat tanultam, akinek fotóesztétikai ismeretek terén nagyon sokat köszönhetek.

2014-től küldök képeket hazai és FIAP szalonokra. Fotóimat 191 nemzetközi FIAP szalonon 59 országban ez ideig 919 alkalommal állították ki és 65 díjjal tüntették ki. Hazai MAFOSZ és egyéb pályázatokon közel 41 elfogadással (és köztük 5 díjjal) szerepeltem.

2016 óta tagja vagyok a MFVSZ-nek. 2018-ban a MAFOSZ Év fotográfusa minősítésben 3. helyezést értem el, 2019-ben az első 9 közé kerültem. Kezdeményezője és szervezője voltam a Sopianae nemzetközi szalonoknak (2016, 2017 és 2019). Elnyertem az A-MAFOSZ/platina és az EFIAP/diamond1 elismeréseket.

Jelenleg a PTE Professor Emeritus és Rector Emeritus címmel nyugdíjas éveimet töltöm.

Bozó Pál pécsi fényképész vagyok. A Mecseki Fotóklub aktív tagja. Mindannyian a boldogságot és a fényt keressük az életünkben. A fotográfus a fényképezőgép keresőjébe pillantva ezt az érzést akár naponta átélheti.

Tanulmányok:
Multimédia fejlesztő - 2001
Fényképész - Tsp Art Lab - 2021

Díjak:
Magyarország 365 fotópályázat - Életképek - Közönségdíj - 2019
Nerok - Roma tematikájú fotópályázat - Különdíj - 2019
Sony, Fotoplus, Zsolnay Fényfesztivál - Életképek - 1. hely

Csoportos kiállítások:
Fotópályázat, Érd Művelődési Ház, Érd - 2019
Isten a XXI. században Refcoo fotópályázat - Debrecen - 2019
Isten a XXI. században Refcoo fotópályázat - Balatonszárszó - 2019
Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázat - Budapest - 2019
HVG "A Nő" fotópályázat - Budapest - 2019
Magyarország 365 fotópályázat, nyertes fotók - Bálna - Budapest - 2019
Magyarország 365 fotópályázat, nyertes fotók - Eiffel Műhelyház - Budapest - 2021
Magyarország 365 fotópályázat- 2 év legjobbjai - Duna Korzó kiállítás, Budapest - 2021
Magyarország 365 fotópályázat - A legjobb 130 fotó- szabadtér, belváros - Debrecen - 2022
Magyarország 365 fotópályázat fotóiból válogatás a svédországi Rattvikben - 2022
Magyarország 365 fotópályázat - 4 év legjobbjai - Vigadó tér - Budapest
Külhoni Magyarok- Magyar szemmel - Várkert Bazár - Budapest - 2023
Mecsek Szalon, Szent István tér- Pécs - 2023
Első Pécsi Festő és Grafikai Szalon - Nevelési Központ, Pécs - 2024
Mecsek Szalon, Szent István tér, Pécs - 2023, 2024
Parallel Magyarország, CEU Galéria, Budapesti Fotófesztivál rendezésében, Streetfotó
Magyarország csoport képei 2025 tavaszán

Egyéni kiállítások:
"Kezdetek" Közös kiállítás, Kovács Tamással, Dudás-Hajas Szalon - Pécs - 2021
"Megérint a fény" - Pécsi Nevelési Központ - Pécs - 2023
"Réteg Világ"- Postapalota - Pécs - 2025
"MultiVerzum"- Civil Közösségek Háza, Halász Rezső terem - 2025 - Pécs

Publikációk:
Koller József Ybl díjas építész "Jövőt építő múlt" című projektjében, illetve kiadványaiban szerepelnek fotóim - 2012, 2013, 2014
Gáspár Klára író, költő 2023-ban megjelent "Papírsárkány" című kötetének borítóján, valamint a verseskötetben is szerepelnek fotóim.
A Magyarország 365 fotópályázat 2019, 2020, 2021, 2022-es albumaiban is jelen vannak képeim.

Szeretek új nézőpontokat kipróbálni a fotózásban. A dupla klikk technika egyik kedvenc alkalmazási területem. Évek óta foglalkoztat ez a technika.
Sokszínű eszköztára izgalmas lehetőségeket tárt fel előttem. A kompozíciós lehetőségek száma végtelen. Sok időt, energiát fektettem ennek a technikának a csiszolásába, lehetőségeinek bővítésébe. A rétegek ütköztetésével, egymásra fotózásával, textúrákkal, színekkel számtalan kísérletezési lehetőség adódik. Készítettem olyan fotót, ami már nem fotó, még nem festmény hangulatú, hatású. A fotóimon a rétegeket nem sterilizálom, egységesítem tökéletesre. Ezzel az a szándékom, hogy a képet szemlélő, hol az egyik, hol a másik fotó réteget nézhesse, ide-oda kalandozva a rétegek között szemével, gondolataival. Témaválasztásaim sokszor utópisztikusak, illetve disztópia hangulatúak. A korhangulat alól nem vonhatja ki magát egyetlen alkotó ember sem. Hiszek az ember vezérelte technika emberközpontú alkalmazásában. A képeim elkészítése során nem használok mesterséges intelligenciát. A szó hagyományos értelmében is fotózok.
Életképek, épületek, streetfotózás az, ami leginkább érdekel. Az ilyen kategóriájú fotóim már több pályázaton is sikerrel szerepeltek.

Gyerekfejjel, szüleimmel együtt fedeztem fel a természetet és a környező országokat. Később már én is kaptam fényképezőgépet, édesapám megszállott fotós volt. Otthon a laborálás titkait is elleshettem tőle a konyhai laborban.
Ahogy fejlődött a technika, úgy kaptam majd vásároltam az újabb fényképezőgépeket, és egyre több időt fordítok a fotózásra. Az utazás, a világ felfedezése a legkedvesebb időtöltésem, de sokat túrázunk itthon is férjemmel együtt.
2011-től vagyok a Mecseki Fotóklub tagja, ez alatt az idő alatt rengeteget változott a látásmódom is. Külföldi és magyar pályázatokon veszek részt, több-kevesebb sikerrel.

Tizenöt éve vagyok tagja a fotóklubnak. Elsősorban dokumentumnak tekinthető képeket készítek falusi házakról, kovácsoltvas kerítésekről, templomokról.
Baranya, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Tolna és Veszprém megyék több, mint 700 településén fotóztam. A Baranya megyei anyagból 10 egyéni kiállításom volt (Győr, Pécs, Kiskassa, Vókány).
Csoportos kiállításon Pécsett (4 alkalommal) és Pellérden vettem részt. 30 baranyai templom képét a Pécsi Református Kollégiumnak ajándékoztam. Ezeket az iskola aulájában helyezték el. „Református templomok Baranyában” címen egy lexikonszerű fotóalbumot készítettem, aminek 2. kiadása 2018-ban jelent meg. Pályázatra egyszer küldtem képet, amivel 2. díjat nyertem. 2018-ban a PTE Általános Orvostudományi Kara Bajnóczky Díj-ban részesített „A Pécsi Anatómiai Gyűjtemény” c. 167 fotót tartalmazó könyvemért.

A Mecseki Fotóklub megalakulását követően 1958-ban a 13. sorszámú tagsági könyvvel kerültem a Fotóklub közösségéhez. A képi kompozíciókat tekintve elsősorban Tillai Ernőt követtem. Később színes dia sorozatokkal tartottam előadásokat utazásaimról, ezt szisztematikusan továbbfejlesztve Vallomás Pécsről címmel tartottam zenekíséretes vetítéseket sokféle alkalommal, helyszíneken. A megyei művésztelepek – Nagyharsányi szobrász szimpozion, Siklósi nemzetközi kerámia szimpozion, valamint Nagyatád faszobrász alkotótelep – és további képzőművészek alkotásait fényképeztem, nem dokumentációs célból. Ezeket utólag alkotóik a műveikben rejlő értékek feltárásaként fogadták. A Nagyharsányi alkotótelep munkáiból Kircsi László improvizált zenéjével készítettem a pécsihez hasonló előadásokat.
Évtizedes szakmai karrier melletti kihagyás után digitális fotótémáim a család és utazásaim, érdeklődésem az építészet, architektúra.

Az 1970-as években, kaptam első fényképezőgépemet, egy SMENA 8 típusu kisfilmes gépet.
Ezzel kezdtem el próbálkozni fényképezni és ismerkedni a fotózás alapjaival.

Már ekkor is próbáltam a szokásostól eltérő, számomra is szokatlan fényviszonyok, perspektívák, témák fényképezésével, rengeteg sikertelenség és kudarc eredményével, de ezekből levont következtetésekkel, tanulságokkal.

Ezt követően, az egyetemi időszakban sokszor a tanulás helyett, rajzolással, grafikák készítésével foglalkoztam, amihez csak papír és ceruza kellett.
Az első komolyabb fényképezőgépemet, egy PENTAX SUPER A gépet, már saját fizetésemből vettem 2011-ben és több mint 8 évig szeretettel használtam. Ettől az időponttól kezdtem el képeket küldeni nemzetközi fotópályázatokra, változó eredményekkel.

2014-ben egy Nikon 5400, majd 2017-ben Egy Nikon 810 géppel bővült a felszerelésem. Ettől az időponttól szenvedélyemmé lett a fényképezés, gép nélkül szinte nem is megyek ki az utcára, hátha találok valami témát.
2014-ben egy sikeres pályázatot követően az MFVSZ meghívott tagjai közé, majd 2018-tól a FORTE Fotóklub Vác tagja is lettem. Ettől kezdve minden évben, több képpel is részt veszek a klub éves kiállításain.

2024. 05.30.-án a Forte fotóklubban "Fotómanipulációk" címmel sikeres vetítettképes előadást tartottam.

2024 julius 16-tól augusztus 30-ig a Váci Művelődési Házban "Álomképek" címmel önálló kiállításom volt.

2012 évtől Magyar és nemzetközi fotópályázatokon 100 feletti elfogadásom volt és több mint 10 első helyezést, aranyérmet illetve egyéb dijakat nyertem.

Sz.: Pécs, 1954.02.21
Végzettség: egyetem

A Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja.
A Mecseki Fotóklub tagja 1972-től, 1985-től 1987-ig ügyvezető elnöke, 1998-2021-ig elnöke.

Mesterei:
Dr. Szász János és Tillai Erő

Szervezői tevékenység:
A Mecseki Fotóklub által szervezett nemzetközi és országos kiállítások (Országos Diafesztivál, Nő’77, Nő’82), a magyar fotóművészetben kiemelkedő eseménynek számító Kortárs Magyar Fotográfia biennálék, ennek folytatásaként a Magyar Fotóművészek Szövetsége által szervezett Pécsi Fotóbiennálé egyik szervezője, valamint a testvérvárosokban rendezett kiállítások szervezésében, valamint a Nemzetközi Fotófórum munkájában folyamatosan részt vesz.
Kurátorként pécsi fotográfusok kiállításait szervezte Triesztben, Eszéken, Aradon és Kolozsváron.
A Mecseki Fotóklub Halász Rezső Galériájának kiállításait szervezi.

Oktatói tevékenység:
1978-tól fotószakköröket vezet, 1992-1994-ig fényképezést tanított a pécsi Művészeti Szakközépiskola grafika tagozatán.

Fő területe a szubjektív táj- és városképek készítése mellett a légifotó.
Munkáiban a színek egyre fokozódó redukálása útján a fekete-fehér kifejezési mód lett az elsődleges. Az utóbbi évek témái az elidegenedő és a pusztuló környezet bemutatása.

Publikáció:
Az Informatika c. tankönyv (Szaktudás Kiadó 1993) A fényképezés története c. fejezet.

Albumok:
Pécs madártávlatból (Alexandra Kiadó, 2006)
Szeged madártávlatból (Alexandra Kiadó, 2007)
Budapest madártávlatból (Alexandra Kiadó, 2008)
Debrecen madártávlatból (Alexandra Kiadó, 2008)
Égből kapott Pécs (Panoráma 2013)

Önálló kiállítások:
Pécs - 1992, 1993, 2006, 2009, 2010, 2012, 2013,
2014 – Csikóéveim (60 éves jubileumi), 2015
2024 - 50 év a fotográfiában (két kiállítás): Remix – Impressziók a XXI. századból
Arad - 2016
Baranya megye - vándorkiállítás 1998/99
Budapest Sajtóház 2016
Hotel Mamaison Galéria 2015, 2019
Klebelsberg Kultúrkúria 2025
Kína (Pingyao Photo Festival) 2024

Horváth Csaba Tamás - (Pécs, A-MAFOSZ)

A kilencvenes évek elején ismerkedtem meg a Fotografálással. 1993-ban beléptem a Mecseki Fotóklubba, aminek jelenleg elnökségi tagja vagyok. A fotózásban rejlő kreativitás számomra állandó kihívást ad. Az évek alatt egyfajta életforma lett, hozzám nőtt, a mindennapjaim részévé vált. A fotográfiai évek alatt számos hazai fotópályázaton szerepeltem sikeresen, illetve a Mecseki Fotóklub tagjaként szinte minden évben részt veszek csoportos kiállításokon. Fényképezőgépen át látni a Körülöttem levő világot nekem elsősorban, alázatot, türelmet, kitartást, ezenkívül folyamatos szakmai fejlődést jelent, mind látásmódbeli, mind technikai értelemben. 2019 és 2024 -ben "Mesterséges intelligencia", illetve "Versenyben" című képemmel Az "Év Magyar Fotója" megtisztelő címet is sikerült elnyernem.
2023-ban A-MAFOSZ fotóművész diplomát szereztem.

Több mint 10 éve vagyok a Mecseki Fotóklub tagja. A tagságomat Mánfai György fotóművésznek köszönhetem, aki látott bennem kis tehetséget a képeim láttán. Ismeretségünk az interneten keltezett. Gyuri által egy olyan közegbe kerülhettem be, amiről korábban álmodni sem mertem. Az évek során sokszor segített, lendített át holtpontokon.

A képi világ egészen kisgyerek korom óta érdekel, a másik nagy szerelemmel nagyjából egy időben alakult ki nálam, amit a Zene jelent a számomra. A rajzolással kezdődött, amit később az első Pajtás fényképező követett. Még általános iskolás koromban megvettem saját keresetemből a ZENIT-E Heliost, ami akkoriban ritka, tükörreflexes technikát jelentett.

Jött a középiskola. ahol autodidakta módon ismerkedtünk a fotózás alapjaival, és a laborálás rejtelmeivel. Sajnos a szakmai vezetés hiányában nem sok esélyünk volt a kiemelkedő fejlődésre. A klub vezetője lettem, talán az elhivatottságom alapján.

Idestova húsz éve a digitális korszak hajnalán megvettem az első Bridge gépemet, és kerestem egy fotós klubot a neten. A MyVip-en találtam rá, egy alapvetően természetfotós klubra, amit Kegyes Attila vezetett. Ő az USA-ban él, és rendíthetetlen Analóg fotós, aki kizárólag Dia filmre készíti az alkotásait. Rendkívüli elméleti tudással rendelkezik. A tagság nagyon jó fotósokból kerekedett ki, egy csomó kezdővel kiegészülve, ahova jómagamat is soroltam. Afrika, és Dél Amerika kivételével, minden földrészről voltak tagok. Mind Magyarok, köztük Erdélyi származású sajtófotós is. Ez a klub meghatározta a további előmenetelemet, elkötelezettségemet a fények világához.

A pillanat, a képi élmény visszaadása, a hangulat, fények-árnyak külcsönhatása ami inspirál. Viccesen "észrevevős Fotósnak" szoktam magamat kategorizálni. Ahogy a zenében, itt is az improvizációt tartom a műfaj szépségének. A geometria a kedvencem, mindig kedvelt téma volt számomra, ami a fotózásnál is megmaradt.

A világ a felé tart, hogy összemosódjon a határ valóság, és a fikció között. Ez nyilván megjelenik a fényképezésben is. Ott tartunk sajnos, hogy fényképező nélkül, a mesterséges intelligenciával is létrehozhatunk képi jelenséget. Voltak útkereséseim, és vannak is, de idővel mindig visszakanyarodtam a kezdetekhez. Ez a mesterséges intelligencia sajnálatos térhódításának láttán még inkább erősödött bennem. Jómagam alapvetően ragaszkodok ahhoz, hogy a kép akkor, és ott készüljön el, ahol a zárszerkezet kattan. A szem, és az elme ötvözete jelenjen meg a fotón. A mai napig használok filmes gépet is. Az utómunkában addig megyek el, amit a filmes technikával is alkalmaztunk a laborban. Persze minden változik, talán egyszer elmélyedek a Photoshop-ban is.

Az első papír alapú természetfotós klub kiállításunk - amit Nagy Bandó András nyitott meg - örök élmény marad. Ezután napjainkig, több tucat kiállításon voltam még résztvevő az évek során. Néhány egyéni tárlatom is volt. Az egyik éppen a Mecseki Fotóklub helységében.

A fotózás nagyon sok szép, és felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg.
Az első ilyen esemény, amikor csupa fotóművész között egy néhai neves fotóművész, "Vajda János és Barátai" kiállításán kiállító lehettem Újpesten, a Művelődési házban. A vendégek sorában híres Fotósok emelték a rendezvény fényét.

Jelentősebb eredményeim, fokozataim nincsenek. Az egyik Országos Ajkai képzőművészeti tárlaton különdíjas lett egy képem, amúgy éveken keresztül szinte mindegyik pályázott képem falra került. Öt éven át meghívottként önálló kiállítással voltam jelen az Ormánsági Bőköz fesztiválon. A Mecseki Fotóklub kiállításaira is kerültek már be képeim az évek során. A negyedéves klub pályázatokon amikor indultam, általában sikerült eredményt elérnem. Az utóbbi években sikerült egy néhány MAFOSZ pontot érő képpel pályáznom. Jelenleg meghívásom él egy kiállítás megnyitóra díjazottként, ahol III. helyezést értem el. Remélem lesz még folytatás. Sajnos jelenleg az időm nem engedi az aktívabb részvételt ezeken a pályázatokon.

Hálásan köszönöm a Mecseki Fotóklub mindenkori vezetésének, tagjainak az önzetlen segítségét, bátorítását. Szerencsés vagyok, hogy annyi nagy név mellett szerepelhetek a tagság listáján.

A konceptuális fotózásban kiteljesedve önmegvalósításom leginkább a low key akt fotográfiában érvényesül, de szívesen fotózok más témákban is. Kedvenc témám maga az Ember.
Alkotásaimat GlaBowSky művésznéven publikálom.

2004-től az Artagora Művészeti Galéria főszerkesztője, 2005 és 2010 között egy kaposvári fotóklub alelnöke, majd egy másik alapító tagja, társelnöke, 2017 óta az SPS tagja vagyok. A Mecseki Fotóklubhoz 2014-ben csatlakoztam.

2006 óta veszek részt fotópályázatokon, csoportos kiállításokon. 2009-ben rendeztem első önálló aktfotó kiállításomat Kaposváron.
2013-tól rendszeresen veszek részt nemzetközi fotográfiai versenyeken. 2015-ben elnyertem az AFIAP, 2017-ben az EFIAP, 2018-ban az EFIAP/b, majd 2020-ban az EFIAP/s nemzetközi fotóművészi címet. Ez mellett 2018-ban A-MAFOSZ, 2019-ben A-MAFOSZ/b címet érdemelhettem ki alkotásaimmal, eredményeimmel.
Műveimet többször beválogatták a Fotó-Hungarikum kiadásaiba, szerepelnek a MAFOSZ nemzeti és a FIAP nemzetközi archívumában, fotográfiai kiadványokban, újságokban, magángyűjteményekben, és a világ közel 40 országában kerültek kiállításra. Versenyfotográfiában alkotásaim hat kontinensen több száz alkalommal értek el eredményt, díjakat

Amatőr fotósként igyekszem minél több időt tölteni a természetben, ami mindig valami újat mutat számomra és mindig valami új felfedezni valót ígér. Szeretek a környezet részévé válni, elveszni benne, órákon át ücsörögni észrevétlenül egy álcaháló mögött az erdőben, tóparton, mező szélén várni apró csodákra vagy éppen nagy történésekre.

A Mecsekoldalban, az erdő mellett nőttem fel és a természetjárás azóta is fontos része az életemnek. A fotózás később került előtérbe. Eleinte csak csodáltam a szebbnél szebb fotókat, amik inspiráltak arra, hogy én is megörökítsem a pillanatot, amit odakint átélek.

A fotóim által szeretném érzékenyíteni a nézőt, felismerésre bírni a természet védelmének fontosságára. Továbbá ösztönözni arra, hogy lépjen ki a város adta komfortzónából, tegye le egy időre a mindennapi terheit és találjon megnyugvást a természetben.

Alapvetőnek tartom a környezettudatos viselkedést. Próbálok másokra is hatással lenni, hogy legyenek nyitottak megismerni a természet szépségeit, leküzdve az esetleges félelmeiket. Az élővilág tele van rejtett csodákkal, amiket csak azok fedezhetnek fel, akik kellő figyelemmel és alázattal fordulnak felé.

Legkedvesebb fotótémám a madarak. Mindig lenyűgöz a szépségük, az egyéni viselkedésük. Van úgy hogy egyszerűen csak megfigyelem őket, anélkül hogy megnyomnám az exponáló gombot.
Túrázásaim során készítek még táj és virágfotókat is.

A fotózást autodidakta módon sajátítottam el. Bár a saját utamat járom, sokat köszönhetek más fotósoknak is. A Fotóklubhoz való csatlakozásom pedig új lendületet adott. Nyitott vagyok a tapasztalatcserére, a tanácsokra, örülök a kritikának is, amiből tanulhatok. Szeretek kísérletezni, felfedezni új technikákat.

Már gyermekkorom óta életem fontos része a természet, így szabadidőm nagy részét annak megfigyelésével és megörökítésével töltöm, melyre a mecseki környezet változatos élővilága remek lehetőséget biztosít.
A PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán környezetmérnökként végeztem 2015-ben. Kedvenc témáim a vízi madarak, ezért gyakran keresem fel a környékbeli vizes élőhelyeket. Leseimet saját kezűleg készítem, és terepi tapasztalataim alapján igyekszem azokat a fotózásra legalkalmasabban kialakítani.

Az elkészült fotókat személyes élményeimmel tűzdelt fotóblogomon és honlapomon publikálom, emellett gyakran küldök fotókat pályázatokra, rendezek kiállítást, vagy tartok előadásokat a témában. A jövőt illetően is szeretném, ha a fotózás, mint elsődleges hobbi maradhatna meg életemben, és a természet még sok bensőséges pillanatának lehetnék szemtanúja.

Pécs, 1952. január 2.

Egy gyermek, Mánfai Petra zongora és kamaraművész.

Gimnáziumi érettségi, zeneiskola zongora-szolfézs szakon, műszerész mester.

1983-tól a Mecseki Fotóklub és a Pécsi Ifjúsági Ház Diaporáma stúdió tagja, majd 1988-tól a Stúdió vezetője. 2016-2021 között a MF alelnöke.
1990-n AFIAP, /A fényképezés művésze/, 1993-tól EFIAP/A fényképezés kiválósága cím;
1993-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének;
1993 Budapest Nívó – díj, Humanitas Civitatis;
1994. Nagygyörgy Sándor díj;
2014. Zsolnay Vilmos díj;
Csoportos nívódíj: 2015. MívesMagMűhely, Baranya megye díja;
2024. Bicsérdi Alkotótelep, Baranya Vármegye díja;
2019. MTA Média díj;
1989-től a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet fotódokumentátora;
1997 és 2013 között a PTE fotódokumentátora is;
16 fotóm szerepel a Magyar Fotográfia Múzeumban Kecskeméten;

Ars Poeticám: Minden szív-ütésem /exponálásom/ egy imádság a világ boldogságáért. Petőfi után szabadon…

Az utóbbi három évtizedet a földrajzi jelenségek fotografálása jellemezte, mint a gleccserek kialakulása, kialudt, szunnyadó, utó és működő vulkánok, geomorfológiai jelenségek, földfelszínformák, népesség és településföldrajzi, világörökség helyszínek, az ókor történeti városai, turizmusföldrajzi jellegzetességek megörökítése volt, melyek könyv formában is megjelentek.

Főbb könyvek:
Kontinensről kontinensre – Európa, Kossuth Kiadó 2000;
Az Atlantikum világa, Alexandra Kiadó 2004;
Az emberiség útjai, Alexandra Kiadó 2007;
A Mediterráneum világa Alexandra Kiadó 2010;
Európa ezer arca és az óceánon túl, Kontraszt Plusz Kft 2016;
Rejtőzködő kincsek, Ormánság, Kontraszt Plusz Kft 2018;
A szépséges Drávamente, szerzőtárs Szatyor Győző, Pro Pannonia 2020;
A mi kezeink által, szerzőtárs Szatyor Győző Pro Pannonia,2021;
Zöld sziget – Isten békéje, Kontraszt Plusz Kft 2022.
Ezeken kívül még 14 könyvben találhatók 50 feletti fotóim.

1955 november 09. Pécsett születtem.
1972 óta fotózók szenvedélyesen, azóta vagyok tagja a patinás Mecseki Fotóklubnak. Az 1970-es években számos országos, ifjúsági fotópályázaton nyertem díjat. Volt szerencsém nemzetközi pályázatokon is megjelenni, jelenleg is kiállításra kerülnek képeim Melbourne-ben és Chicago-ban.

Fényképeztem megbízásokból is, például múzeumoknak, többek között a Magyar Nemzeti Galériának. Hosszú ideje csak saját kedvtelésből fotografálok és veszek részt a klub közösségi munkájában.

A fotózással kamasz koromban ismerkedtem meg. Édesapám újságíró volt, szeretett fotózni néha a cikkekhez a képeket is ő készítette. Engem is biztatott, ha sikerült egy újabb, jobb gépet vennie én "megörököltem"az addig használtat. A magyar néphadsereg művelődési házában volt egy fotóklub, oda is jártam. Emlékszem még a laborban hogyan dolgoztunk a képek előhívásán...

Egy tanfolyamon is részt vettem emlékszem Baricz Katalin tartotta. A végén volt egy fotóséta a lakótelepen és utána kielemeztük a készült képeket. Jól esett az elismerés amit egy képem kapcsán kaptam....

Aztán az életemnek ez a része hosszú időre feledésbe merült..
2018–19 környékén volt az életemnek egy nehezebb időszaka, akkoriban szenvedélybeteg segítőként dolgoztam már jó ideje és kezdtem megfáradni a munkában.
Szerettem volna megújulni de nem igazán láttam, hogy ezt hogyan tudnám elérni. Ekkor kezdtem el újra fotózni, először csak telefonnal, aztán sikerült vennem egy tükörreflexes gépet is.

A Pécsi Nextfotónál elvégeztem egy kezdő fotós tanfolyamot is.
A fotózás ekkor került a "megérdemelt" helyére nálam, feltöltött nagyon sokat kaptam tőle és ennek kapcsán sikerült újra egyensúlyba kerülnöm az élet más területein is. Rengeteget fényképezek, jó látni a fejlődést a képeimen és örülök, ha ezzel másoknak is adhatok...

Hobbi fotósnak tartom magam és még azt érzem, hogy az út elején vagyok sokat kell fejlődnöm még de jók az alapok, a szenvedély megvan, a látásmódom is alakul, formálódik...

A Mecseki Fotóklubnak pár éve vagyok tagja, a klub estéken nagyon sok hasznos dolgot hallottam már idáig is. Igyekszem egyre több időt szakítani erre is. Idén részt vettem a Boszniai fotótúrán ami nagyon feltöltött, tartalmas napok voltak egy jó közösségben.
Várom a folytatást.

Amit fontosnak tartok magamról elmondani: temesvári származású vagyok, apám bánáti magyar, anyám háromszéki székely volt. Laktam Erdélyben is, és nem kevés ideje Budapesten élek. Ez a hármas hatás fő meghatározója lelkivilágomnak, egyéniségemnek.

Fotóim pillanat és hangulatfotók, többnyire a saját hangulatomé s mint ilyenek széles skálán mozognak témájukat tekintve, mert, s ez a hitvallásom is egyben: az ember a szemével csak érzékel, de a képzeletével lát, azt is úgy, ahogy benső világa akarja.

Fotóim natúr fotók, a helyszínen készülnek, utólag nem alakítom át. Fotóimmal számos kiállításon vettem részt itthon és külföldön. Több fotóm könyvborítóként él tovább, és több, festők által megfestve. Hat fotóalbumom jelent meg eddig.

1978-ban egy országos fotópályázaton harmadik díjat nyertem egyik képemmel – ez a siker nagy lendületet adott a fotózással való komolyabb foglalkozáshoz. Azóta több hazai és nemzetközi pályázaton is szerepeltek sikerrel munkáim, valamint megjelentek napilapokban, magazinokban és kiállításokon is.
Tagja vagyok több hazai és külföldi fotós közösségi oldalnak, 2022 óta pedig a Mecseki Fotóklub aktív tagjaként tovább formálódik a látásmódom, és folyamatosan csiszolom a tudásom.

Kezdetben főként a természetfotózás, azon belül is a makrofotózás vonzott leginkább, mára azonban nyitottá váltam minden olyan téma felé, amelyben látok valami megörökítésre érdemes pillanatot világunk sokszínűségéből.

A fotózás iránti érdeklődésem a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium folyosóján a tavaszi szünetben megtekinthető diákfotó pályázat kiállított képeinek hatására indult el.

Teljesen autodidakta módon (szakirodalom és a FOTÓ c. folyóirat 1969 – 1990) kezdtem el a fekete-fehér negatív előhívást, majd a papírképek kidolgozását, saját otthoni laboromban.

1969-ben vettem egy Praktica super TL fényképezőgépet (cserélhető objektíves, tükörreflexes, kisfilmes, objektív mögötti fénymérővel). Hamarosan egy nagylátószögű és egy teleobjektív is a felszerelésem része lett.

Az első nyomtatásban is látható fotóm a FOTÓ „képbírálat” rovatában a „jobbak” között szerepelt. (1972. I. „Téli erdő”) Először 1973 márciusában a BME fotókörének házi pályázatán értem el egy II. díjat. (150,-Ft)

1973 szeptemberében a pécsi 508-as Szakiskolában mérnök-tanárként kezdtem el dolgozni, de megbíztak az iskolai fotószakkör vezetésével is. Ez év november 30-án felvettek a Mecseki Fotóklub tagjai közé, Dr. Szász János és Tám László ajánlására.

1974 – 79 között a Népművelési Intézet által, nyáron szervezett, Fotós Alkotótelepeken vettem részt: Szegeden, Gyulán, Zalaegerszegen, Kazincbarcikán, Szolnokon.

1975 tavaszán a klubhelyiségében három fiatal klubtagnak nyílt lehetősége egy kiállításon bemutatkozni: Cseri Lászlónak, Pauer Tamásnak és Regős István Károlynak.

Néhány esemény, amely hatással volt a fotózásomra is: 1979. megnősültem, 1981. megszületett kislányunk és megbetegedett a feleségem, 1985-től egy pedagógus sorházi lakás építésének „egyéni” kivitelezése egyre kevesebb időt hagyott a fotózásra.

1984-től iskolánkba került az Országos Középiskolai Fotókiállítás (Dr. Szász János közvetítésével), melynek évenkénti szervezése és lebonyolítása 19 éven át az én feladatom volt. A ’90-es évek végére – érdeklődés hiányába – az iskolai fotószakkör megszűnt.

Első digitális fényképezőgépem a 2000-ben vásárolt Nikon Colpix 3200 volt. Eddig szinte kizárólag fekete-fehér fotókat készítettem. Tíz év múlva vettem a Nikon D 5000-t. Ma is ezt használom. Digitálisan kezdtem színes képeket is készíteni.

Elnökségi tag voltam a fotóklubban 2012 és 2016 között. (alelnök)

Fotóimat pályázatokra elég ritkán küldöm, de részt veszek a klub házi pályázatain. Nyugdíjasként is kedvelt tevékenységeim közé tartozik a fotózás.

Vönöczky András, gépészmérnök vagyok, az erősen nyugdíjas korosztályból, de még aktívan dolgozom a PTE-MIK Gépészmérnöki Tanszéken, amíg tehetem. Nagyon sok hobbival rendelkezem, talán többel is, mint kellene. Hajózás, vitorlázás, sízés, éneklés, utazás, szőlőművelés, a sort nem is folytatom, de látható, hogy fotózásra sokkal kevesebb időm jut, mint szeretném. Pedig régen kezdtem azt is, még roll filmmel, amikor sötétkamrában kellett a filmet berakni. Miután az expozíciók elkészültek, saját magunk hívtuk elő a filmeket és piros lámpa mellett a fotólaborban készítettük a ff. papírképeket.

Első gépemet Édesapámtól kaptam, egy háború előtti Zeiss-Ikon, Kolibri típusú gépet, melyet 1945-ben egy szelet kenyérért vett meg. Összecsukható kis gép volt, ami sokat volt velem. Ez lett a veszte, mert egyik nyáron kétszer borultunk fel vitorlással, és a gép nehezen viselte a 2x24 órás Balatonban tartózkodást. Miután az iszapban megtaláltam, megjavíttattam, ma is megvan a vitrinben, még az utolsó film is benne van, amit 1965-ben fotóztam. Hogy mit, azt már nem tudom….

A fényképezőgép mindig velem volt, sokat olvastam fotós újságokat, megpróbáltam a közölt képeket magam is elkészíteni. Majd jött az új világ, a 36 kockás kisfilmes gépekkel. Munkámból adódóan nagyon sok műszaki képet is készítettem, a bányatűz utáni állapotoktól kezdve a mikroszkópi fotókig. Elmondhatom, sok munkát szereztem meg, és sok különleges feladatot tudtam azzal megoldani, hogy a fotózásban járatos voltam.

Majd jött a színes dia korszaka, aminek nagy előnye volt, hogy a közölt információ, vetítéssel sokakhoz eljutott. Egyetemi előadásaimon rendszeres volt a vetítés, mert amerre jártam, az érdekességeket, újdonságokat megörökítettem.

Nagy előrelépést jelentett a digitális fotózás és a képek saját számítógépes kidolgozásának lehetősége, mely egészen új távlatokat nyitott. Mivel ezt viszonylag hamar megléptem, balatoni fotóimmal több kiállításon vettem részt, vagy tartottam önálló kiállítást. Sok fotóm jelent meg újságokban, a Pollack egyetemi kiadványokban, a Magyar vitorlázás története című összefoglaló könyvben.

Ezek után csatlakoztam a Mecseki Fotóklubhoz. Most is szeretek fotózni, kis méretű tükör nélküli Olympus gépem szintén nap, mint nap velem van…